Tíz egynéhány évvel ezelőtt a zenei katalógusod MP3-akból állt, jó sok CD-re kiírva. A teljes filmes gyüjteményed elfért néhány tíz CD-n. Aztán minden került DVD-re, ne adja ég, HDD-re, de mindre jellemző volt, hogy fizikailag nálad van a tartalom – tekintsünk el arról hogy vállról indítható Artisjus és ASVA(sic) meg akármi – azaz offline is a tiéd.
Most a Spotify és Tidal éves listámat lezárva – igen, minden évre van egy új playlist – elkezdtem azon agyalni, hogy mi a garancia arra, hogy majd 20 év múlva, ha éppen hallgatni akarom például ezt a számot,
akkor mi a garancia, hogy egyáltalán megtehetem. Arra jutottam, hogy az ég világon semmi. Ha megvásárolnám ezt a rengeteg dalt, a számtalan előadótól, akkor nyilvánvalóan megőrizhetném őket és nyugdíjas éveimben erre mehetne a szeletelés, de sokat már ki sem adnak fizikai formátumban vagy a streaming-en kívüli módon.
Szóval fizeted a havi X-et ezeknek a szolgáltatásért a Spotify/TIDAL/Netflix-nek és azzal jogot szerzel arra, hogy korlátlanul hallgathasd az aktuális kínálatukat. Ebben a kínálatban nincs garancia arra, hogy ha Y előadó ma ott van, akkor holnap is ott lesz. Sőt, ezt észre sem veszed, nem kapsz értesítést arról, ha például a U2 úgy dönt, hogy holnaptól ők bizony nem tolják a Tidal szekerét többé. Szóval igazából ez egy tuti üzlet, mert a Spotify/Tidal/Google Music nem rendelkezik saját anyaggal, másokét teszik fogyaszthatóvá és viszik el a vásárlóhoz, viszont egy életre magához köti mind a hallgatót, mind az előadót. Ez utóbbit is, mert elsorvasztja a fizikai médián történő terjesztést. Ez nem reprezentatív, de nem ismerek a környezetemben olyat, aki az elmúlt egy évben vett audio CD-t. Az autómban már nincs is CD-lejátszó, de hova tovább az asztali gépemben sincs – a laptopomban meg már 6 éve nincs.
A Spotify Premium most 5 EUR/hó, azaz ha minden emelés nélkül kiszámolom a következő 40 évem – tudom, nagyon optimista vagyok – akkor, 2400 eurót fizetek ki nekik a jó nagy semmire. Aztán van még Tidal is, Netflix is van, szóval kapásból szorozzuk meg hárommal az összeget. És ez egy előfizetés, egy ember.
Fizeted még az Apple-nek a tárhelyed havi összegét vagy a Google Drive valamelyik csomagját. Ezeket könnyebb elhagyni, mint egy streaming-szolgáltatót, mivel a tartalom legalább a tiéd, viszont nehéz alternatívát találni. Én mondjuk átálltam a Resilio Sync-re, amivel az eszközeimen körbe tudom szinkronizálni a fájlokat, méghozzá a NAS és Azure VM instance-omon keresztül – ez utóbbi titkosítva tartalmazza a fájljaimat.
Nyilvánvalóan a CDN hálózatot fenn kell tartani, ahogyan a globális szinten biztosan jelentős regionális csomópontokat, ahol ez a mérhetetlen mennyiségű tartalom, egyszerre nagyon sok felhasználónak elérhető. Fedezni kell az új tartalmak beszerzését – a Netflix-nek van saját gyártású anyaga – az előadók kifzietéseit és az új felhasználók bevonását. Nem kis feladat, de még mindig nem bírom felfogni, hogy igazából semmit sem kapsz hosszútávon a pénzedért.
