Podcast E02 – diszaggregált hiperkonvergens – Nimble dHCI

A második részben próbálom tisztázni, hogy miképpen kerülhet egy mondatba a diszaggregáció, a hiperkonvergenciával. Az első pár percben sorra veszem a tradícionális, majd a konvergens és a hiperkonvergens rendszerek jellemzőit és azt hogy a dHCI hová illik be.

A podcast Spotify-on is elérhető, illetve ezen az RSS-en.

Miről szól?

Többször ekéztem a Netapp-ot a diszaggregált hiperkonvergens architektúrája miatt és bár még mindig jogos, hogy náluk csak olyan van, addig másnál van rendes HCI rendszer is.

És erre bejelenti a HPE a dHCI-t, ami nem hogy a Simplivity valami átalakított verziója lenne, ehelyett köze sincs ahhoz. Magával a nevével sem nagyon értek egyet, mert ez picivel több mint egy konvergens megoldás, de nem hiperkonvergens.

Főleg azért nem, mert a diszaggregált HCI-ben vannak storage node-ok, amikben a lemezek/SSD-k vannak és ezt egy SDS rendszer fogja össze egy közösen használt, magas rendelkezésreállású réteggé. Ez pont hiányzik a fentebbi megoldásban, itt egyetlen olyan szerver sincs, amely ezt a feladatot látná el – illetve több – és nincs is ilyen szoftver a rendszerben. Itt a Nimble Storage adja ki a tárterületet iSCSI-n a többi kiszolgáló számára, sőt mi több, ez közös használatú terület, megosztott. Tehát itt tulajdonképpen egy olyan konvergens rendszerről van szó, amelyet a hiperkonvergens rendszerekre jellemző day0-day1-day2 automatizáció és skálázhatóság egészít ki.

Ilyet eddig is lehetett, mivel meg lehet vásárolni a Proliant DL szervereket, a switch-eket és a tárolót is. Majd saját kútfőből feljeszthető, hozzá hasonló varázsló és beépülő-modul szintű integráció akár a vCenter-rel, viszont ez ettől mint teljes rendszer nem lesz támogatott, csak darabjaiban lesz az.