Szabadságon vagy? Válaszolj a levelemre!

Picit rendhagyó bejegyzés, mert alapvetően nem a dolgozók lelki világának épségével kapcsolatos feladatokról és kötelességekről szól az oldal, ennek ellenére úgy gondolom, hogy elsősorban az olyan embereket érinti a probléma, akik munkájuk során igen nagy százalékban a kommunikációt használják, méghozzá digitális formában. Tehát lehet ez marketing vagy IT admin, lényeg, hogy általában email/azonnali üzenetküldő/hívás formájában dolgozik együtt másokkal vagy valamelyik ezek közül a munkájának igazi csatornája.

Szabadság

Szervezetről-szervezetre, vezetőről-vezetőre változik, hogy mit is jelent az, hogy egy kolléga szabadságon van. Biztosra veszem, hogy van olyan hely ahol a szabadság az az otthonról végzett munka szinonímája. Azaz elvárják úgy általánosan, hogy a levélben küldött feladatokra vagy kérdésekre bizony adjon választ a szabadságon lévő, mert nyilvánvalóan nem állhat meg nélküle az üzlet. Amennyiben valaki egyébként olyan fontos pozícióban van, hogy van olyan információ, amelyet azonnal elő kell állítani és csak ő tehet meg, akkor egészen biztosan rossz az adott szervezet felépítése és valahogy fel kell oldani az ilyen, egyszemélyes hibapontokat. Múltkor valamelyik rádióban egy műsorban pontosan ennek egy elég specifikus esetéről beszéltek, méghozzá az utódlásról. Azaz a magyar kis/középvállalatok túl magas részénél például az aláírói jogkör egyetlen személynél van. Mi történik, akkor ha például vele történik valami? Akkor megáll a cég működése addig, amíg valaki más is rendelkezhet?

Na vissza a témához. Én eddig minden munkahelyemen elkövettem azt a hibát, hogy szabadság alatt legalább egy email-re válaszoltam. Ez nem is kicsi hiba, mivel az, hogy téged nem lehet elérni, mert nem dolgozol, az egy szűzhártya. Csak egyszer és egyik irányból lehet “átjárni”. Ha egyszer megtörtént, nem lehet újra megjavítani. Így lesz ez a “szabadság alatt is elérhető” tulajdonság örökké a tiéd. Ha pedig nem válaszolsz mégsem, akkor ez negatív lesz a többi, tőled valamilyen válaszra váró ember szemében. Azért érezzük ennek súlyát:

  • ha eddig sosem voltál elérhető és nem válaszolsz – nem jó de nem is tragikus
  • ha eddig válaszoltál és most nem teszed – pokolra veled
  • ha eddig nem válaszoltál és most válaszolsz – igazi csapatjátékos, tessék itt van még több dolog amit meg kellene nézni

Úgy gondolom, hogy ha végre a főnökök világából átkerülünk a vezetők világába, akkor a vezetőtől elvárható a példa-mutatás. Tehát ha a vezetőtől azt látják a dolgozók, hogy ő is dolgozik szabadság alatt, akkor igen nagy eséllyel gondolják azt, hogy egyébként ez egyben elvárt is.

Munkahelyi puzzle vagy szókirakó

Ha olyan helyen vagy ahol a szervezet tagjai, puzzle darabkák szerint illenek egymásba, akkor rossz helyen vagy. Azért gondolom így, mert vannak kisebb és nagyobb darabok, ráadásul a darabok egymás területére is betérnek. Tehát te valaki más el nem végzett feladatát vagy felelősségi körében végzel munkát, azért hogy neki ne kelljen. Legyen ez utóbbi egyébként az idő szűkösségének, képességnek vagy lelkiismeretének hiánya miatt is. Tehát te többet adsz, hogy másnak ne kelljen még az elvárhatót sem adnia.

A szókirakó ezzel szemben jó példa. Mindenki törődik a saját feladatával és ha jól elvégezte, akkor a többi kockával együtt végül egy értelmes dolgot ad ki. Így kellene működni. Érezhető, hogy a puzzle esetében ha egy elemet ki kell cserélni, akkor az igen lehetetlenné válik, hiszen ugyanolyan darabka nem biztos hogy lesz, a hasonló pedig nem tölti be azt az “űrt”, amit elvárnak tőle.

Hogy lehet megoldani?

A nagyon összetett munkakörökben igazából lehetetlen leírni, hogy egy munkakörben mi az egyén pontos feladata, kötelességei és interfészei. Objektum-orientált hasonlattal éve az lenne a cél pedig, hogy megadjuk a dolgozó bemeneti változóit, a metódusokat és eljárásokat, amiket végre kell hajtania és a kívánt kimeneteket. Egy fizikai munkát végző munkakörben elég jól le lehet ezt dokumentálni, szóval egy burkolónál, a bemenet a 20 négyzetméter csempe és hogy hová tegye fel azokat a csempéket. Az eljárás, nagyjából az, hogy ragasztóval tegye fel és fugázza is ki. A kimenet pedig az hogy elfogyott a csempe és jól fent van a falon.

Modern világunkban, ahol mindenki átnyúl más területekre, mert csak így képes feladatát elvégezni, ahol minden a 7×24-es elérhetőségre alapozott,teljesen esélytelen, hogy egy múlt századi filozófia mentén működjenek tovább ezek a profitra berendezkedett vállalatok. Nem állítom, hogy ez baj, mivel nem kötelező ilyeneknél dolgozni, de akkor el kell fogadni azt, hogy ne várjunk olyat, amit nem képes adni, mert bele van kódolva az ellenkezője.