Synergy Storage module – D3940

Jó pár hónapja – na jó picivel több mint egy éve írtam a HPE Synergy-ről itt:

Azóta olyan sok minden nem változott, nyilván jöttek újabb Xeon processzorok és frissültek a keretbe illeszthető, a komponálhatóságot adó és biztosító modulok (a Composer és az Image Streamer) és főleg portsebességben is felfelé léptek az inteconnect modulok. Ezeket tartogatom egy későbbi bejegyzésre, de ami örök és amiről pár mondatban írtam csak az a keretbe helyezhető tárolási opció. Ez aktualitást is annyiban szerzett magának, hogy a minap egy interjú kapcsán említette az alany, hogy neki azt tanították, hogy egy ilyen modul így és úgy működik. Na tegyük tisztába mi ezt, mire jó és hogy működik.

Hogy illeszkedik?

Ha megnézzük egy ilyen storage module-al szerelt Synergy frame elejét, akkor nyilvánvaló, hogy a blade bay-be szükséges helyezni, tehát alapvetően ez a keretben működő tároló, nem szükséges hozzá semmiféle külön kapcsolat ami egy kábelben vagy akárcsak egyetlen észrevehető portban realizálódna a hátoldalon.

A fenti képen rögvest kihúzva látható a felső D3940 modul. Több is tehető egy Synergy frame-be és lényegében az elhelyezésük teljesen szabadon választható. Fentebb tehát a Bay 1-2 és 7-8 például egy ilyen opció. Az hogy melyik slot-okban van, nem jelent semmit, főleg nem azt, hogy melyik compute modul kaphat területet róla. Ez a tévképzet azért lehet még mindig a fejekben, mert a HP/HPE Bladesystem c7000-nél is volt hasonló storage module – a D2500sb és a néhai DS2220sb , viszont ott annak kezelése és felhasználása nem a keret szintjén volt lehetséges, hanem a vele és mellette lévő blade számára adhatott csak és kizárólag lemezeket/SSD-ket. Ezek félmagas és egység széles modulok voltak és például ha az második bay-be tettünk egyet, akkor az első bay-ben lévő szerver tudta használni a lemezeit, más a keretben lévő blade pedig nem.

Ezen változtatott a Synergy-be tehető D3940, mármint azon hogy benne igazából nincs RAID vezérlő – a c7000 storage blade-ekben volt – emiatt igazából tényleg kiadható belőle egy lemez bármelyik, vele AZONOS frame-ben lévő blade számára. Egy frame-be egyébként öt darab ilyen D3940 tehető.

Hogy néz ki? Hogy működik?

Dupla széles és félmagas, ebből már sejthető, hogy maguk a HDD/SSD-k oldalról tehetők bele, ráadásul ez tulajdonképpen egy fiók, azaz üzem közben mindenféle kiesés nélkül ki lehet húzni a keretből és kivenni, betenni új diszkeket.

Összesen 40 darab SFF – azaz 2,5″-os lemez tehető bele, SAS/SATA vegyesen. A jelenleg kapható lemezekkel a maximális kapacitás 612TB egy ilyen modulban – RAID nélkül, tehát nyers. Egy frame-ben ez 3PB összesen, de ezt inkább eyecandy, el is mondom miért, de előbb nézzük meg a fenti kép közepén azt a két bármit pont a közepén. Az a kettő az úgynevezett I/O adapter. Egy is elég, de azt ma már mindenki tudja, hogy nem véletlenül vannak dual port-os lemezek és SSD-k. Ezáltal ha két ilyen I/O modul van és dual ported diszkek egy ilyenben, akkor legalább a disk path-ban realizálhatunk némi redundanciát.

És ez még csak a harmada annak, ami kell a működéséhez, tehát az egy dolog, hogy veszünk egy ilyen modult, pár lemezt, két I/O modult és betesszük egy frame-be. A c7000-nél a működésből fakadóan nem, de itt szükség van inteconnect modul-okra, méhozzá SAS interconnect-ekre – egy is elég, de akkor nincs redundancia és akkor a második I/O modul is felesleges. Alább látható egy ilyen interconnect modul, mivel kifelé egyetlen csatlakozó sincs rajta.

Viszont legalább egy ilyen nélkül nem működik a storage module. Szóval ez is kell hozzá, de még mindig nem elegendő. Említettem, hogy RAID vezérlő nincs egyik komponensben sem, szóval azért a szerverbe kell egy. Méhozzá olyan kell, ami képes a fenti SAS interconnect-hez kapcsolódni.

Na ez egy mezzanine, ami a P542D nevet viseli. Nem túl látványos, de fogadjuk el, hogy ez azért kell hogy a szerver PCI-Express buszára illeszkedve kapcsolatot teremtsen a SAS interconnect-en keresztül a D3940-el.

Az IO path így néz ki tehát:

Annyi azért látszik, hogy alapvetően teljesen redundáns kiépítéssel tervezzünk, mivel ha csak egy SAS interconnect vagy csak egy I/O module van, akkor sérül a hibatűrés, illetve maga az elhelyezés is kötött lesz. Tehát ha csak egy van, akkor vagy a keret alsó vagy a felső részében fog működni a D3940 és akkor is csak nem redundánsan.

Mire jó?

Failover klasztert építeni biztosan nem, mivel ez a lemezek és a belőlük szervezett kötetek mentén nem osztott tároló. Egy HDD/SSD vagy RAID0-1-2-5-6-10-50-60 egy és csak egy szervernek adható ki.

Software defined storage-re viszont jó lehet, ha közös tárolást akarunk megvalósítani vagy éppen csak szeretnénk a tárolási igényt kereten belül kiszolgálni, megspórolva a SAN-t és egy központi tárolót.

VMware VSAN-t lehet belőle építeni. Említettem, hogy a kereten kívüli hosztnak nem adható ki a tároló natívan, természetesen ha egy kereten belüli compute ezt felhasználja és NFS/iSCSI/CIFS módon kiadja pl IP-n, az működik. Viszont egyetlen lemezt/SSD/kötetet nem lehet átadni külső eszköznek.

A VSAN-hoz pedig bár elég kettő node – de senki se használjon ilyet ROBO-n kívül – inkább három, de méginkább négy javallott. Többször hangoztattam, hogy ha ténylegesen a VSAN maximális kiépítését vesszük, azaz hogy a VSAN legfeljebb 5 disk group-ot kezel és ezáltal maximum 40 lemezt, akkor egy 4 node-os kiépítés pont befér egy keretbe. Lehet nyilvánvalóan vitatkozni azon, hogy egy ilyen design-ban mi a failure domain határa, a blade-e vagy az egész keret-e. Azért az látszik, hogy azért nem a teljes méretre kiterjesztett VSAN a leggyakoribb, főleg az all flash kiépítésekben igen gyakori a 2 disk group, csoportonként 4-5 lemezzel. Ez determinálja is, hogy ilyen D3940, akár három/négy VSAN node számára is adhat lemezeket. Így máris változik a kép és hat bay-ben képes lehetek egy teljesen redundáns, négy node-os VSAN kiépítésére.

Szintén izgalmas az a tény, hogy a kiadott lemezek bármikor átadhatóak egy másik blade számára. Szóval ha megáll egy compute modul, akkor a lemezeket, akár érintetlenül az eredeti adatokkal át lehet adni az új/másik szervernek. Ez egy új szintre emeli a javítási lehetőségeket.