Mi lesz ezután?

Most, hogy áll a világ és a hátunk mögött van 4-5 hét távoli munka, már azért bizonyos területeken látható, hogy merre lesz tovább. Nem gazdasági értelemben, mert azokban egyáltalán nem vagyok közelében sem az alapvető megértésnek. Inkább az, hogy az informatika, milyen irányba változik a következő időszakban. Korábban is volt egyfajta offset a IT képességei és aközött, ahogy egy vállalat vagy végső soron a munkavállalói azt szolgáltatások formájában használják. Na ez a repedés, az utóbbi egy hónapban még szélesebbre nyílt.

Igaz ez az oktatásra, a vállalatokra még a parlamentre is, mindenkire akinek alkalmazottjai akárcsak egy céges e-mail postafiókkal rendelkeznek. Ezen entitások jelen hatékonyságát egy dolog jellemzi, az az, hogy mekkorára nőtt a két part közötti távolság. Legjobb példa, hogy eddig alig-alig volt például VPN jogosultság, most pedig hirtelen mindenkinek kellett adni, mert nem éri el a vállalati erőforrások döntő részét, de igaz ez arra is, hogy a közös tárgyalóban történő megbeszélést, most majd akkor Viber-en vagy mégis hogyan fogják megoldani. Ezekben a multinacionális vállalatoknak és az ilyen megoldásokat forgalmazóknak nagy előnyük van, kétségtelen.

Nézzük ezt a VPN-es példát, ez most a mennyei manna, a mindent megoldó eszköz. Licensz kell és máris megy további 100-500-10000 felhasználónak. Ez az elmélet, senki sehol nincs erre felkészülve. Soha senki nem méretezett erre a múltban, ezt a használati trendek alapján megtervezni nem lehet – lehetetlen – és ha egy CIO/CTO azt mondta volna, hogy ha a vállalatnál van 4800 irodai alkalmazott, akkor olyan VPN megoldás kell, amely 4800 egyidejű kapcsolat kezelésére alkalmas. Ha ennyire alkalmas, akkor az internethez történő kapcsolódást is ilyen kapacitásra kell kialakítani. Bátran merem álíltani, hogy egyetlen cég sem allokált volna erre pénzt, mert az ilyen ugrásszerű “növekedés” elképzelhetetlen volt.

Software defined minden

Én azt gondolom, hogy nem lesz ez mindig így. Lehet rosszul, de úgy vélem, hogy mikor ideje levonni a konzekvenciákat, akkor mindenkiben realizálódik, hogy tényleg a software defined minden irányába kell fejleszteni. Nyilvánvalóan van olyan terület, ahol nem lehet megtenni, de ahol lehetséges ott egyszerűen azt kell választani. A VPN analógia mentén, a fizikai eszközöket, amelyek ilyen szép nap speciális célhardverek, leválthajták a virtualizáltak, ahol a kapcsolatok száma szintén licensz alapján meghatározott, de erőforrásokban skálázhatóak. 100 felhasználó, 8 vCPU/32GB RAM, aztán ha kell akkor 500 felhasználónál nem kell várni az új eszköz megérkezését Kínából, beszerelni, beállítani, hanem lekattintani a 400 plusz licenszt és átméretezni a virtuális gépet/többet létrehozni. A lehető legrugalmasabb infrastruktúrát létrehozni és kerülni a speciális céleszközöket, amennyiben lehetséges.

Subscription based licensing

Ez el is vezet a következő – általam gondolt – változáshoz. A perpetual – örökös – licenszek ellenében a subscription modell elterjedése. Ezzel eddig nem lehetett sokat spórolni, mert nagyítóval kellett válogatni az olyan eseteket, ahol ha egy termék örökös/bérelt verzióban is vásárolható volt, utóbbi volt az olcsóbb. Én itt várok változást, illetve azt, hogy kiterjesztik a gyártók lényegében mindenre. Oké, ebben vannak buktatók, mert 100-ról fel lehet menni egy nap alatt 400-ra, de 400-ról nem lehet lemenni azonnal 100-ra. Ezen még van mit dolgozniuk, de én ezt várom.

Felhő = megoldás

A következő, az a felhő. Mindenki a távoli munkát a felhővel azonosítja. Több cikkben ez a kulcsa a hatékony munkavégzésnek. Hát ezt olyanok mondják, akik vagy rendelkeznek publikus felhővel vagy valamilyen felhős terméket akarnak eladni. Ez nem igaz. Attól, hogy egy vállalatnak van egy saját adatközpontja, kolokációban akár valahol, de nem használ felhőt, még tökéletesen képes hozni azt, mint aki csak a felhőben létezik. Olvassuk a híreket, hogy a Microsoft bizonyos régiókban korlátozza a létrehozható kapacitásokat, a Cisco a telekonferencia szolgáltatásában nem képes lépést tartani a növekménnyel stb. Szóval néhol még az internet előfizetőnkénti sebességét is korlátozzák – egyelőre a végfelhasználók esetén – de olyan megoldásra építenél, ahol egy másik országban van az adatközpont? Mi van akkor, ha Németország úgy dönt, hogy inkább saját forgalmának ad prioritást, akkor hogy éred el abban a régióban az infrastruktúrádat? Szerencsés, ha a szolgáltató saját hatáskörben épít ki hálózatot és nem a publikus neten megy minden forgalmad át mindenen.

Na vissza a méretezéshez. Igen, lásd kettővel ezelőtti bekezdés, erre nem lehet és nem is kell méretezni. Ettől függetlenül a saját infrastruktúrában építhető olyan kapacitás, amely szükség esetén átcsoportosítható. Tehát fontos a DR infrastruktúra, de pufferként is remekül szolgálhat egy ilyen esetben. Úgy hagozhat, hogy a felhő ellen vagyok, ami nem igaz. Ha ismered a kockázatokat és azok az esetedben jócskán ellensúlyozásra kerülnek az előnyök révén, akkor az a jó választás. Csak ezt jól kell kiértékelni és immáron ilyen helyzetre is tervezni.

Beszállítók és integrátorok

Olyan cégekre van szükség és itt elsősorban beszállítói/integrátori oldalról beszélek, amelyek gyorsan képesek tervezni/implementálni és támogatni az általuk szállított megoldásokat – nem alvállalkozni az alvállalkozónak, hanem megcsinálni. Olyanokra, amelyek authentikusak és megbízhatóak és van tudásuk.

Élő demó

A személyes megbeszéléseken egy jól elkészített prezentáció, ami nem túl hosszú és kerüli a hangzatos és semmitmondó – paradoxon – frázisokat, jól átadható és 10-20 percig aktívan le is köti a hallgatóságot. A virtuális térben ez nagyon nincs így, mivel nem lecsukott laptop mellett nézi végig a hallgató, hanem egy nyitottnál. Szóval fél másodperc és már index-et olvas, miközben téged “hallgat”. Valahogy le kell kötni azt, akinek prezentálsz, szóval mind technikában, mint anyagban erre van szükség. Ha élő demó, akkor élő demó. Minden amit lehetséges, érdemes megépíteni és azon prezentálni, akár kiadva a hozzáférést az ügyfélnek, tapasztalja meg ő. Szóval annál nincs jobb, mintha a VDI-ről prezentálsz, majd azt mondod, hogy itt a cím és az elérés, lépj be és nézd meg magad is.

Oktatás és awareness

Szintén nőhetnek az oktatások. Nem a szakmai képzésekre gondolok, hanem a munkavállalók olyan irányú tanítására, hogy mi kell ahhoz, hogy tudatosan fogyasszák a távoli munkát, mire kell figyelni, hogy biztonságosan és jó hatékonysággal tudják végezni azt. Tehát hogy kell a telekonferencia rendszerben összehozni egy megbeszélést például. Azt is, hogy az otthoni wifi router-en ne legyen az alapértelmezett gyári jelszó használatban és ne csatlakozzon open wifi-re. Nyilván sok ilyen kontrolt rá lehet kényszeríteni egy laptopra, de az otthoni wifi router-ek beállítása az tényleg csak a munkavállaló jóhiszeműségén múlik. Ennek kapcsán én azt várnám, hogy az olyan gyártók, amelyek rendelkeznek ilyen remote AP megoldással – Aruba RAP, Cisco Meraki stb – picit olcsósítanak és akkor ez járhat a VPN megoldás helyett – bizonyos esetekben egy nagyságrenddel jobb biztonsággal bírnak.

Biztonság

A biztonság kapcsán remélem, mindenki tisztában van azzal, hogy a felhasználók által használt név/jelszó páros az pont elégtelen védelem a mai világban. Valamilyen második faktor kell, legyen az tudatos – app push – vagy éppen a felhasználó számára láthatatlan, például egy certificate. Ezeket be lehet vezetni napok alatt, de mégsem tette meg sok vállalat és ők most joggal fáznak, mivel az ég világon semmi sem akadályozza meg a felhasználót attól, hogy tiktok-on és a céges felhasználójához is ugyanazt a jelszót használja. Utóbbi forrásból a jelszó kiderítése ellen tehetünk, előbbire meg nincs ráhatásunk. Hát tegyünk be egy olyat, amire van, második védvonalnak.

Kell-e az iroda?

Azt is remélem, hogy átgondolja mindenki, hogy mi köti az irodához a kávégépen kívül. A személyes kapcsolat – oké – a 30 perces ebédszünet – lehet – a céges nyomtató, vagy mégis mi. A munkafolyamatok esetleg, viszont ez itt egy lehetőség. Gondolj bele, hogy ha budapesti a céged/irodád, akkor te a budapesti munkavállalókkal – és max 100km-es körzetének munkakeresőire vadászol – egy olyan környezetben, ahol kevés a jól kézett munkavállaló és rajdtad kívül még piszkos sok cég tesz úgy mint te – mivel Budapest igen fajsúlyos itthon. Szóval egy debreceni/szegedi, de mondjuk egy Ladon lakó zsenit meg sem találnál, mert neked olyan ember kell aki fizikailag itt van minden nap. Na ha ezen túllép valaki, akkor sikeresebb lehet.

Teljesítmény és toborzás

A munkavállalók értékelésében is biztos gyökeres változás kell. Ez a legnehezebb feladat, tudom. Egy gyártósoron dolgozó embernél számokban közvetlenül kifejezhető a teljesítmény a legyártott darab/selejt valamilyen képletével. A knowledge worker-eknél mégis mit kell mérni, kinyomtatott lapok számát, elmentett fájlok, elküldött levelek számát. A több jobb? Valahogyan a teljesítményt kell mérhetővé tenni és, ha az azt jelenti, hogy egy nap 7 óra a munkaideje, de van olyan nap hogy 9, akkor mindkét félnek bele kell férjen, hogy néha így, néha úgy. Mindkét fél toleranciájára szükség van, de ha teljesül egy projekt, ha megtörténik egy eladás, akkor tényleg számít, hogy 08:00-kor még nem ült a gépe előtt, csak 08:09-kor, mert nyújtózott még egyet az ágyban. Nem.

DR

Át kell nézni a disaster recovery terveket. Mostantól nem csak arra kell tervezni, ha két napra elmegy az áram az irodában, hanem arra, hogy két hónapra nem elérhető az iroda. Ezeket dokumentálni és rendszeresen tesztelni is kell, bizony úgy, hogy hazaküldöd a dolgozókat egy hétre. Igazából a csapatépítőt ki is válthatod vele, win-win.