Mindenki követ el hibát, aki nem az bizonyára tökéletes, de valószínű hogy csak simán nem csinál semmit ezért esélye sincs hibát elkövetni. Senki sem tud mindent és ez senkivel szemben sem elvárható. Az őszinteség bizalmat szül, ami egy olyan munkakapcsolatban ahol valamilyen szolgáltatást biztosítunk fizető ügyfeleknek egyszerűen szükséges.
Mikor például egy Synergy keretből kihúzza valaki a teljes storage modult – mert nem nézett utána, hogy egyébként hogy kell úgy kinyitni, hogy ne legyen kiesés, de a médiát ki tudja venni – akkor az okozott kiesésre nem hablaty a válasz, hanem őszintén be kell vallani, hogy bizony „én voltam. elrontottam. bocsi.”
A gerincet kinöveszteni nem lehet és úgy tűnik az őszinteség és becsület is hasonló dolog, nem tanulható. Ha nincs meg a bizalom, akkor úgy vagyok a dologgal, hogy biztosan nem állok senki mögé ilyen esetben, ha veszni kell hát vesszen. Sunyi emberekkel nem dolgozom együtt és végképpen nem szertnék az életemből egyetlen percet sem áldozni a közös munkára. Büntetéstől nem kell tartani mert valaki őszintén vállalja tettét, viszont ez a szőnyeg alá seprés is azonos hatást ér el, mert nem lesz ám megkérdezve hogy mi történt. Majd a következő munkahelyemen remélem más lesz a gyakorlat.
A kedvenc idézetem meglepő helyről érkezik:
