Dolgiztam multinacionális vállalatnál úgy tíz évet. Folyamatos munkaviszonyban, azonos fizikai lokáción de jogutódlással három cégről van szó. EDS->HP->HPE. Az EDS király volt, a HP elment, a HPE pedig híg fos volt. Utóbbi már hozta az összes olyan multikra jellemző vonást, ami miatt megcsömörlik az ember, ami miatt fejét vesztve menekül akárhová.
- Könyvelni kell az idődet: De nem egy rendszerbe, hanem legalább háromba, ezzel csomó redundáns és teljesen felesleges munkát okozva minden egyes munkavállalónak, naponta.
- Mindenféle átalakítások, projektek egymást érik az optimalizáció miatt. Szétbontanak csapatokat, hogy legyen miket egyesíteni majd fél év múlva. Mint egy sínuszhullám, hogy legyen feladata a projektmenedzsereknek, hogy a közép és felsővezetők is tudják mutatni, hogy amúgy ők mindent megpróbálnak, sokat dolgoznak.
- Mikor többségbe kerülnek az olyan levelek, amelyeket legalább két hop-on keresztül kapsz meg te, akinek foglalkoznia kell a dologgal. Tehát ha a delegáció négyzetre emelődik, akkor az már az a szint, ahol intelligens mail forwarder-eket fizez az adott multi.
- Mikor a „vezetők” naptára fullon van mindennel, ami hangzatos vagy egyáltalán nem beszédes, de nincs produktum. Beszélgetés van a beszélgetésről, de nincs semmi konkrét.
- Mikor ember/beosztott nélküli igazgatók kerülnek a szervezetbe. Na akkor jön a dotted line és az a közös ló ugye.
- Amikor remek ötletek születnek egy vezető fejében, amiben neki 1% munkája van/lesz, cserébe te csinálhatsz mindent. De a csillogást és az elismerő bónuszt majd felveszi helyetted.
Ha multinál akarnék dolgozni, akkor multinál dolgoznék. Most eljött az a rész a karrieremben, hogy úgy kerülök multicéghez megint, hogy közben nem váltok munkahelyet.
