Ki az a Pure Storage?
Az all flash tárolók piacán igazi választék bősége van, minden gyártónak van rá terméke, némelyiknek több is. A Pure Storage már elég régen a felső sarokban található és ez talán nem is véletlen. A függőleges tengelyen már 11 éve van így, a vízszintesen pedig öt éve.
A Gartner-nél sokkal fontosabb az, hogy mit tud és hogyan tudja. A termékvonala letisztult, nincsenek olyan egymással is konkuráló modellek, amelyek egy felvásárlás vagy átnevezéses átnevezés következtében vannak még mindig polcon. Nincs hibrid tárolója, nincs HDD-s rendszere sem, csak all flash van. Ráadásul az SSD itt minden esetben NVMe-t jelent, szóval nincs olyan all flash tároló a portfóliójában, ami SAS/SATA interfészekkel üzemel.
Miben más mint sok egyéb más gyártó?
A Pure Storage összes termékén ugyanaz a szoftver fut, méghozzá a Purity, teljesen függetlenül attól, hogy FlashArray vagy FlashBlade a rendszer, hogy azon belül éppen melyik kontroller van, a felület azonos.
Szintén lényeges az, hogy a Pure Storage csak flash-t vásárol és maga állítja elő az úgynevezett DirectFlash modulokat, amelyeket majd a tárolók használnak, mint kapacitás. Ezek nem a jól megszokott 2,5″-os SSD-k dimenzióját idéző SSD-k, hanem annál jóval hosszabbak és annál sokkal lényegesebb az, hogy nincs rajtuk mikrovezérlő.
Ha valaki vásárol egy mezei SSD-t, akkor persze ott vannak a flash chip-ek – ráadásul több, mint amennyi kapcitást ad maga az eszköz – de azok mellett van némi DRAM és egy mikroprocesszor is, ami a flash-be történő írásért/olvasásért felel, tulajdonképpen elfedi a flash minden ügyes-bajos dolgát. A plusz kapacitás azért szükséges, mert a cellák bizony előbb-utóbb tönkremennek és fontos, hogy akkor rendelkezésre álljon még a névleges kapacitás, illetve a garbage collection miatt. Egy Pure Storage tároló kontrollerei a legközvetlenebb módon érik el a flash médiát és mindent tudnak annak állapotáról, ebből fakadóan talán a legfontosabb előny az, hogy nem szükséges a média szintű garbage collection. Ezért sem kell az a plusz terület, amit előbb említettem. Kevesebb közvetlenül használható flash az nagyobb kapacitást és teljesítményt jelent, alacsonyabb fogyasztás és hőtermelés mellett.
Hozzáteszem ezek a DFM modulok egészen sok méretben elérhetőek, nem mellesleg van olyan Pure modell ami 75TB-os DFM-eket is tud használni, sőt jövőre talán jön a 150TB(!!)-os verzió.
Mi az a FlashArray?
Ahogyan ők jellemzik: Unified Block and File Storage
Ez a pár szó tökéletesen leírja mit tud egy FlashArray, egyszerre tud blokkos és fájl-alapú tárolást is biztosítani. Hallottam olyat, hogy „emulálja”, de ez csak egy másik gyártó részéről amolyan FUD (Fear, uncertainty, and doubt), főleg annak fényében, hogy annál aki ezt mondta, nincs olyan megoldás ami egyszerre mindkettőt tudná. A Pure Storage esetén azonban ez alapvető képesség.
Minden ilyen tároló, a FlashArray vonalba tartozik és ezen belül vannak tovább szegmentálva:
- FlashArray/XL – abszolút top tier tároló, mission-critical rendszerek számára, magasan skálázható
- FlashArray/X – a mindenes, teljesítményre hangolva
- FlashArray/C – teljesítmény/kapacitás szempontjából a legjobb opció
- FlashArray/E – a kapcitás/költség szempontjából a legjobb választás, alapvetően archív(abb) tárolásra
Akármelyik FlashArray modellről is van szó, mindegyiknél van lehetőség a kívánt teljesítményhez és/vagy kapacitáshoz illeszteni azt. Minden FlashArray tároló kettő és csakis kettő kontrollerrel működik, méghozzá aktív-aktív üzemben. Mint oly sok másik modern tároló, ezek is kontroller limitesek, azaz azonos mennyiségű médiával egy erősebb kontroller (pár), több IOPS-ot tud kihajtani. Az upgrade pedig üzem közben, midenféle kiesés/leállás nélkül elvégezhető. Amennyiben kapacitás kell, akkor pusztán újabb médiák behelyezésével vagy egy/több polc beállításával szintén kiesés nélkül elvégezhető.
Mit tud ezek közül a FlashArray//C?
A FlashArray/C egy QLC – Quad Level Cell – flash-ből épített tároló, amely költséghatékonyságra törekszik a kapacitás metszetében. Minden képességgel rendelkezik, amivel az /X modellek. A QLC flash tartósságát és vállalati használhatóságát olyan gyártók kérdőjelezik meg, akiknek nem volt vagy éppen még mindig nincs QLC-s tárolójuk, ugyanakkor a Pure Storage már régóta rendelkezik ilyennel – 2019 óta egész pontosan – és a többiek csak most jönnek, szóval ha valakinek van már tapasztalata ilyen flash-el, akkor azok ők. Ráadásul előnyben vannak, mert a DFM miatt minden egyes cella „egészségi” állapotát ismerik, pontosan tudják és néha előre is tudják jelezni, mikor válik használhatatlanná egy cella, egy chip és így tovább.
A tároló nem meglepő módon azonos dobozból épül fel – 3U méret – mint az /X. A felső részen négy dedikált NVRAM slot van, az alsó részén pedig 20 darab DirectFlash Module elhelyezhetőségével (bár ez a leosztás, modelltől függően eltérő is lehet). Ezek az NVRAM-ok nyilván így, hogy külön látni őket a chassis-ben, feltűnőek, azonban nagyon sok tároló használ ilyet az írások gyorsítására, csak azokban általában a controller-ben van egy DIMM foglalatban, 2,5″-os formában vagy betéve ide a rendes médiák bizonyos slot-jaiba.
Performancia tekintetében négy kontroller közül lehet választani: //C20 -> //C50 -> //C70 -> //C90, kapacitás oldalon pedig elég sok lehetőség van, azokat itt és most nem is ismertetném.
FlashArray//C20 az új belépő
Jelen cikk főszereplője a //C20, ami most érkezett a kínálatba és jó esélye van arra, hogy teret nyerjen az eddig nem Pure Storage vásárlók rack-jeiben. A FlashArray/C modellek eddig talán túl nagy usable és effektív kapacitással indultak, nem volt igazán „kisebb” modell.
Nyilvánvalóan a /20 is a fenti chassis-t használja, annyi eltéréssel, hogy ebben nincs dedikált NVRAM slot. Ez nem jelenti azt, hogy itt nincs is NVRAM, azok ennél a modellnél a DFM modulokra vannak integrálva. Mindegyikre. Igazából úgy néz ki, mint egy shelf, az NVRAM-ok helyén 2-2-2-2 DFM hellyel.
Kapacitás szempontjából, alacsonyan indul, mivel a legkisebb /C20-ban 8 darab 18.6TB-os DFM található, ami 85 TB használható kapacitást ad, de mivel a DECO elválaszthatatlan része a platform-nak, így 4:1-nél ez már közel 340 TB, 5:1-nél 426 TB effektív kapacitást jelent. A C20 modell teljesítménye jóval a 100ezer IOPS (8k/70(r)/30(w) fölötti kategóriába esik, ami egészen biztosan elegendő majdnem mindenre. Sok esetben egy és egyetlen központi tárolóval szemben sem támasztanak ekkora igényt, szóval jól lehet tényleg mindenkinek elegendő a C20. Ha mégsem, akkor ott a C50, ami ezt 250ezer fölé viszi és akkor ott még nem is beszéltünk a C70,C90-ről. Igen, egy /C20 simán upgrade-elhető /C50-re. Késleltetésben nyilván nem garantált a sub milliszekundum alatti válaszidő, de az esetek 99%-ban hozni képes azt, minden más esetben 3-4 ms.
Ugyanakkor ha a tárkapacitás kevés, akkor DFM-ek behelyezésével – kettesével – lehet bővíteni, 14 DFM-ig – összesen – és akkor már 183 TB lesz használható DEDUP nélkül, azzal pedig 5:1-nél már bőven 900 TB fölé lehet érni. És ekkor még mindig a 3U méretben van a tároló….
Kapcsolati szempontból az Ethernet és FC is lehetséges, szóval iSCSI, vVOL és FC sem akadály. FC oldalon 32Gbit és 64Gbit, ethernet oldalon 10G / 25G / 40G / 100G is elérhető. Az NVMe-oF pedig RoCE/TCP/FC mentén működik.
Milyen szolgáltatásokat tud?
Mindent, ami a /C és /X sorozat tud. Adatbiztonsági szempontból például a Safe Mode elég fontos képesség. Ez nem más, mint egy protection group alapon működő védelem, ami egy beállítható ideig nem engedi törölni a snapshot-okat a kötetekről. Ahhoz, hogy mégis le lehessen törölni, az a Pure Storage Support-ot kell felhívni, ahol az előre leadott ügyfél oldali személyek listájából, kettőt azonosítanak egy hívásban – személyivel stb – és akkor kikapcsolják a Safe Mode-ot a tárolón. Utána az ügyfél törölheti, amit szeretne.
Replikálni persze tud egy másik Pure Storage tárolóval is, ráadásul a /C modell nem csak azonos modellel, hanem /X szériával és így tovább. A két tároló replikációja megvalósulhat IP-n és FC-n is és replikáció módja/működése is több lehetőség mentén konfigurálható.
Az ActiveCluster, az aktív-aktív, szinkron replikációt jelenti, szóval egy/több adott kötet, amelyek mindkét tárolón írhatóvá válnak – szóval multi-active. Az ehhez szükséges quorum szerepét megvalósító mediator pedig lehet a Pure Storage gondozásában, az ő „felhőjükben”, de akár saját adatközpontban is. Az ActiveDR ezzel szemben nem szinkron, viszont ebből fakadóan nem is biztosít zero RTO/RPO-t, ugyanakkor a periodikus és snapshot differenciából történő replikációjával, mégis alacsonyabb RPO-ra képes – egy számjegyűre – mint egy normál snapshot alapú, aszinkron replikáció. Ez utóbbi persze itt is elérhető, csak azt már Async Replication-nek hívják. A Snap Offload a fenti képen pedig nem más, mint az adott tárolón elkészült snapshot-ok tulajdonképpeni replikációja FlashBlade-re, felhőbe (Azure Blob, AWS S3 stb.) Utóbbi esetben vannak olyan modellek, amelyek nem tudnak ilyet.
Kétségtelen előnye, hogy míg mások őrülten nyomják a felhős menedzsmentet és kötelezővé teszik, addig a Pure Storage tárolói lehetnek dark site-on, nem kell elérniük az internetet. Itt is van felhős menedzselhetőség és azzal együtt bővített funkcionalitás – Pure1 – de nincs kierőszakolva.
Tud NAS lenni!! Szóval mindenféle extra kiegészítő nékül ki lehet róla adni SMB-n share-eket, AD-hez illesztett jogosultságokkal.
Összefoglaló
A gyártó nagy erőkkel dolgozott azon, hogy minden kategóriába elhelyezzen egy olyan modellt, amely alacsonyabbra viszi a belépő árát, ugyanakkor nem jár jelentős áldozatokkal a teljesítmény és a képességek tekintetében. Így történt ez most a /C20-as modellel, de az /X10 vagy a FlashBlade/S100 is pont ezért született. Ha bárki vásárol egy ilyen tárolót és megtetszik neki, kinövi, gyorsabbat, nagyobbat akar, leállás nélkül lehet bővíteni a kapacitást, cserélgetni a kontrollereket a nagyobb performancia eléréséhez.
Az árazásáról nyilván itt, ezen a fórumon nem beszélek, ugyanakkor mindenképpen érdemes árat kérni egy ilyenre is, mert meglepően jutányosan kapható most.
